Otthon utáltam bevásárolni, itt viszont nagyon élveztem. Vettem csomó mindent, bár úgyse fogunk kitartani velük 3 naptól tovább. Éreztem, hogy valaki hív, próbáltam előhalászni a teleofnomat a zsebemből, közben észre se vettem, hogy kik és hányan jönnek velem szembe.
- Óóóó, édes istenem, ne haragudj! Nem figyeltem, a telefonommal voltam elfoglalva! - prbóáltam kimenteni magam, miután neki mentem valakinek, és mindhárom szatyrom szétszakadt, és minden a földre esett. A másik illető cuccai se jártak jobban.
- Jajj, semmi probléma. Te elvoltál foglalva, nekem kellett volna figyelnem. - eddig a földön pakolásztam, azonban msot fölnéztem, mert nem tudtam elképzelni, hogy milyen arc társulhat ehhez a rohadtul szexi hanghoz.
Oké, tudtam, hogy az angol pasik jól néznek ki, na de ez nekem már sok. Egy 16-17 éves pasiba botlottam bele - szó szerint. Haja rövid, mogyoróbarna, a szeme meg... azt sem tudtam ki vagyok, amikor belenéztem tengerkék szemeibe.
*aztakurvaélet* - igen, nagyjából ennyire tudtam gondolni.
- Egyébként Cody vagyok. Nem angol vagy, ugye? - mosolygott. Édes jó istenem, a mosolya!!!!!!!
- Fanni vagyok, és tényleg nem innen származom. Közép-Európa, Magyarország. - végre megcsillogtathattam kettes földrajztudásomat.
- Értem, és mi jót keresel Londonban?
- Kirándulni jöttünk a barátnőimmel pár napja. Amolyan nyaralás-féle. Eddig nagyon élvezem. - elképzelni sem tudtam, hogy elpirultam.
Újra megcsörrent a telefonom, és láttam hogy Enci keres. Felvettem, de hogy Cody nehogy értsen bármit is, magyarul szóltam bele a telefonba. Nem mintha a csajokkal nem magyarul beszélnénk, csak a fiúk már átszoktattak minekt az angolra.
3 percig áradoztam neki Codyról, Ő remélhetőleg semmit nem értett belőle.
- Oké, ne haragudj. Hol tartottunk? De aranyos vagy, hogy összeszedted a cuccaimat! - majd elolvadtam amikor láttam, hogy vett új szatyrokat és belepakolt.
- Igazán semmiség, ha már én okoztam a bajt. Bár, ha jobban belegondolok, örülök ennek a kis balesetnek.
Rákvörös lettem. Megint.
- Messze laksz innen? Hazavihetlek, ha gondolod. Itt parkolok.
Autója van, és kibaszottul helyes. Kit érdekel milyen messze lakok?
- Megköszönném, ha hazavinnél. - azzal felkapta a szatyrokat, bepakolta az autójába, és elindultunk hazafelé.
Bekapcsolta a rádiót, és - tuti valaki nagyon gonosz tréfát űz velem - a fiúk One Thing dala szólt a rádióban. Ekkor eszembe jutott Harry, és összeszorult a gyomrom. Rám jött a szokásos lelkiismeretfurdalás, remek.
- És meddig maradtok a barátnőiddel? - hála a jó Istennek, Cody tudja mikor kell megszólalni.
- Úgy tervezzük, hogy a One Direction koncert után utazunk majd haza. - na persze, már semmi kedvem nem volt elmenni a koncertre.
- Szereted a srácainkat? - srácainkat?
- Igen, imádom őket. - most komolyan róluk kell beszélnünk? - és amúgy, te itt laksz Londonban?
- Igen, pár utcára innen. Anyukámmal, és a bátyámmal.
- Hm, az jó. Nekem nincsen testvérem, csak amolyan fogadott tesóim. - hihetetlen, hogy el tudtunk ebszélgetni, pedig csak fél órája ismertem.
- Örülj neki! - elnevette magát, édes mosolyoától rám is rámjött a nevetés.
Észre se vettem, d eközben megékeztünk az utcánkba. Elhaladtunk Harryék, vagyis inkább Anne-ék háza előtt, és ismerős arcot láttam a kocsifelhatjónál. Harry állt ott, éppen készült beszállni az autójába. Remélem, hogy csak én láttam őt.
- Megérkeztünk, ez a mi kis szállodánk. - mutattam a fehér, igazán otthonos kis házikóra.
- Szép kis szálloda. - megint nevetett, én meg megint elvörösödtem. Kezeltetnem kell magam.
Előszedte a csomagtartóból a szatyrokat, és még a házba is segített becipelni őket. Yay!
Mikor beléptünk a házba, hangos dobogást hallottam a lépcsőn. Enci rontott le.
- Fanni, hol a csudába voltál? Úgy aggódtam ér... óóóóó, sziasztok. - látszólag zavarba jött, amikor meglátta Codyt. Hát igen, telefonon nem tudtam neki eléggé átadni új ismerősöm kinézetét.
- Enci ő Cody, Cody ő Enci, a fogadott testvérem. - kezet fogtak. - Juteszembe, a csajok még nem érkeztek meg?
- Nem, még mindig a drágáinkkal vannak. - drágáink?
- Hm, akkor majd jönnek.
Közben Cody othtonosan lepakolt a konyhában, már épp indult volna ki az ajtón.
- Cody, nincs kedved maradni egy kicsit? - próbáltam a lehető legkedvesebben kérni.
- Neem, sajnos mennem kell. De remélem még találkozunk, Fanni. Enci, nagyon örültem! - azzal a lendülettel kiviharzott az ajtón, a huzat meg jó nagy csattanással bevágta az ajtót.
- Oké, életkém, most pedig mesélsz nekem. - nincs menekvés, gondoltam.
és mi lesz Harry-vel?? :O
VálaszTörlés