Reggel amikor felébredtem, ijedten néztem körbe a szobában. Nem tudtam hol vagyok, aztán megláttam magam mellett Harryt, és rögtön eszembe jutott a tegnap este. Kezdtem azt érezni, hogy szerelmes vagyok Harrybe. Ennek cseppet sem örültem.
Lementem a nappaliba. A fiúk már ott ültek, és reggeliztek.
- Hány óra van srácok? - kérdeztem félkábultan.
- Fél 10 álomszuszék, látom jól sikerült az éjszaka. - mondta vigyorogva Zayn.
- Kuss, Malik. - próbáltam határozott lenni, de nem nagyon sikerült.
Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és alig hittem el amit láttam. Vagyis akit láttam. Réka állt ott az ajtóban, Niall mellette. Habozás nélkül a nyakába ugrottam.
- Uramisten! Hiszen te ééélsz!
- Igen élek, feltéve ha nem roppantasz össze.
Elengedtem őt, és bementünk a nappaliba.
- Szóóval, mi volt, amig nem voltam magamnál?
- Semmi érdekes... de tényleg. Páran holnap hazutaznak, mert.. nem is tudom hogy miért. De páran azért maradunk.
- Hm, kár. Akkor csináljunk valami programot mára!
- Réka, azért nem kell túlzásokba ensi. Most jöttél haza a kórházból. - mondta Niall. Édes volt, ahogy aggódott érte.
- Niall Bébi, elvesztegettem 2 napot Londonból a ti hülyeségetek miatt, elég ebből. - odament a szöszihez és megcsókolta. Meglepődtem, az tuti.
- Rendben, akkor menjünk át a csajokhoz, utána meg menjünk el városnézésre néhány idegenvezetővel. Igen fiúk, rátok gondoltam, este meg elmehetnénk egy buliba. Benne vagytok?
Mindeki bólogatott, azzal átmentünk a lakásunkba, mindenkit felébresztettünk, összezsedtük magunkat, majd elindultunk megnézni a várost - immáron a fiúkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése