36. fejezet

*Enci szemszöge*
Fejvesztve rohantunk az autóhoz, csoda hogy egyáltalán ruha volt rajtunk így reggelről. 2 autóval mentünk mivel nem fértünk be egybe. Nem is tudom ki vezette a másik kocsit, azt viszont igen, hogy amivel a többség ment, azt Louis.


- LOUIS! Kérlek, taposs bele! - ordítottam rá, amikor 10 perce voltunk úton, hiába hogy 8 eprc alatt meg lehet tenni az utat a kórházba.


Hatásos volt a rákiabálásom, pár percen belül beértünk a kórházba. Felszaladtunk a lépcsőn Fanni kórtermébe, ami Harryé mellett volt. Út közben benéztünk Harryhez is, nála semmi változás nem volt. Ugyan úgy feküdt, csövek és gépek voltak mindenhol.


Aztán amit annyira jól esett látni, Fanni az ágyon ült, és nézett ki az ablakon, majd amikor meglátott minket, hirtelen ijedt lett az arckifejezése.


- Bemegyek hozzá. - mondtam határozottan, és nem figyelve a többiek válaszára, már bent is voltam. - Szia, Életem. - rámosolyogtam, de nem azt a fogadtatást kaptam, amit vártam.


- Biztos, hogy hozzám akartál jönni? - kérdezte felvont szemöldökkel. Mivan?

- Miért ne hozzád akartam volna jönni? Viccelsz velem? - közelebb mentem az ágyához, mire ő is hátrébb ült. - Mi a baj?


- Ki vagy te? - ez a kérdés volt, aminek hatására a lábam összecsuklott alattam, éppenhogy el bírtam kapni az ágy szélét.


- Hogy- hogy ki vagyok? A legjobb barátnőd. Nem emlékszel rám? Fanni, kérlek. Ugye csak hülyéskedsz?

- A legjobb barátnőm? Ez egészen biztos? Tényleg nem keversz össze mással?

- Már hogy kevernélek, évek óta mindent együtt csinálunk, együtt jöttünk ide is, amikor Harryvel voltál és elütött az autó...

- Várj. Ki az a Harry? - kezdtem beparázni. Nagyon.

- Harry a pasid. - erre kikerekedett a szeme, én meg levegő hiányában kirohantam a kórteremből, egyenesen a székekhez mentem.


- Mi a baj? - kérdezték a többiek kórusban.

- Fanni, azt hiszem, nem, biztos vagyok benne... hogy amnéziás.

Mindenkinek elállt a szava, Lizz és Szandi is leültek mellém, Réka Niall karjaiba vetette magát, a fiúk meg - hogy ne dőljenek el - a falnak támaszkodva próbálták felfogni, amit mondtam.


- Ez biztos? Nem lehet hogy...

- Nem, Zayn, nem lehet. Semmire nem emlékszik, nem tudja hogy én vagyok a legjobb barátnője, még azt sem, hogy Harry a pasija. - ekkorra már nem bírtam tovább, és elbőgtem magam. Mostanában mindennap sírtam valamiért, nem volt újdonság nekik sem, meg nekem sem.


- Nem hiszem el. - sóhajtotta Louis.

Közben a folyosón megjelent Fanni orvosa. Odamentünk hozzá.

- Doktor úr, hogy lehet ez?

- Súlyosabb volt az agyrázkódása, mint azt gondoltuk, de szerencsére ez csak átmeneti amnézia. Balesetek után előfordul. Pár napon belül kezdenek majd visszatérni az emlékei, fokozatosan. Addig legyenek türelemmel.


- Ez megnugytató. - mondta Liam, és igaza volt. Egy egész szikla esett le a szívemről.
- Akkor addig ne menjünk be hozzá, igaz? - kérdeztem, mire megint könnyek szöktek a szemembe.
- Nem ajánlatos, csak felzaklatnák. Jöjjenek vissza pár napon belül, akkor már föl fogja ismerni magukat.
- Köszönjük.

Észre se vettem, de közben a többiek Harry kórterme elé sétáltak. Utánuk mentem. Benéztünk az ablakon, a látvány nem volt kellemes. Harry még mindig mozdulatlanul feküdt. 


- Srácok, szerintem megmozdult a szemhéja! - kiáltotta Louis. Mindannyian Harryt pásztáztuk, de nem láttuk értelmét annak, amit Lou mondott.


- Szerintem csak káprázott a szemed. - Zayn veregette meg Lou vállát. De után rögtön el is szégyellte magát, hiszen Harry kinyitotta a szemét, meglátott minket, és ránk mosolygott.

35. fejezet

*Réka szemszöge*
Rettentően fáardtak voltunk, csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Valószínűleg mindneki Harryn és Fannin kattogott. Meg a 2 hét múlva esedékes One Direction koncerten itt, Londonban. Semmi nem lesz belőle. Gondolatmentemből Szandi zökkentett ki, ahogy berontott az ajtón, kezében a legújabb "Awkward" újsággal. A címlapon Caroline volt.
- Gáz van. - ennyi nyögött ki, mire kikaptam a kezéből az újságot, és olvasni kezdtem a cikket:
"Caroline Flack kórházban van! Forrásaink szerint Harry Styles-t, látogatta meg, - aki jelenlegi barátnőjével, egy magyar lánnyal szenvedett balesetet London utcáin - amikor a műsorvezetőre rátámadt Harry egyik ismerőse. Az okot nem tudni, de minden bizonnyal a a baleset okozta stressz váltotta ki a lányból az ütést, aminek következtében Caroline elvesztette babáját, aminek a 18 éves fiú volt az apja."
- Oké, elég volt. Csicska lap! - Niall rettentően dühös lett.
- Honnan a búbánatból derítenek ki mindent? - Louis is felhúzta ez a pár sor, a távirányítóval kezdte csapkodni a kanapét.
- Louis, arra még szükségünk lesz! - Liam lépett be az ajtón. - Mihez kezdünk?
- Én megyek és agyonverem Caroline-t. Csak a baj van vele! - már épp indultam vona, amikor Niall visszahúzott.
- Nem mész te sehová! 

Közben Enci jelent meg az ajtóban, Liam mellett.
- Sajnálom, srácok. Mindent. Az én hibám az egész. Nem kellett volna megvernem Caroline-t.
- Ne bánd. Ha te nem tetted volna, akkor én teszem. - odamentem hozzá, és megöleltem.
- Lesz ami lesz, vállalom a felelősséget, de Caroline ezt nem fogja annyiban hagyni. Nagyon sárkányos egy nőszemély.
- Sárkányos? - a fiúk kérőden néztek Encire.
- Kb. annyit tesz, hogy egy kiálhatatlan és undorító személy. Majd tanultok még ilyeneket, ha ellátogattok hozzánk.
- Hozzátok?
- Magyarországra te nagyon idióta! - vágtam fejbe Zaynt. - Nem lehettek ilyen értetlenek!
- És ha mi nem akarunk elmenni... oda? - direkt csinálták. Mi meg aztán hű magyarokhoz méltóan egymásra néztünk, majd megbosszulva ezt a kijelentést, támadni kezdtünk. Mindenki csapkodott mindenkit, aztán a végére egy hatalmas párnacsata lett belőle.
- Srácok, állj! Nem olvastuk a cikk végét! - Szandi még midnig az újságot bújta.
- Mit írnak?
- "Caroline már jobban van, nyilatkozata szerint pert indít a fiúk ellen."
- A fiúk ellen? Mi az hogy a fiúk ellen? Miért ellenetek? Én vagyok a hibás, én tettem ezt vele, ti nem tehettek róla! - már nem bírta tovább, összerogyott, és sírni kezdett.
- Nyugalom, héé, kislány, megoldjuk. Nem lesz itt semmi baj!
- Nagyon remélem.
Ekkor megcsörrent a telefon. Zayn ugrott oda, és szólt bele.
- Halóóóó? Ááááá, ezt nem mondja komolyan?! Oké, rendben, indulunk is. Köszönjük, hogy értesített.
Kérdően néztünk rá, de ő nem szólt semmit. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Fanni felébredt.

34. fejezet

*Enci szemszöge*

Nem emlékeztem rá, hogyan kerültem haza, de az ágyamban ébredtem. Liam ült mellettem egy széken.

- Jó reggelt. Vagyis... hány óra van?

- Teljesen lényegtelen, de egyébként délután 3. - a hangja és az arca is nagyon morcos volt.

- Mi a baj? Mit tettem...? - próbáltam kideríteni, mi baja van, mert tényleg fogalmam sem volt.

- Nem emlékszel semmire? Tényleg semmire? - az arca ugyan olyan maradt- semmilyen.

Amikor ezt kimondta, kezdtek előjönni az emlékek. A telefonhívás, a kórház, Fanni és Harry balesete, a hosszú várakozás, és... Caroline.

- Mi van Caroline-nal? kérdeztem, mire rájöttem, hogy mire gondol.

- Elvesztette a babát. - ha jól láttam, egy kis mosoly húzódott a szájára. - Rettentően kiborult.

- Nem érdekel. Láttad, hogy mit csinált, emlékszel rá. Felhúzott, de nagyon.

- Megöltél egy babát, Enikő. - Enikőnek hívott, az már régen rossz. Így ahogy kimondta hogy "megöltem", már jobban átéreztem a helyzetet.

- A babát sajnálom, őt nem. Pont. - nem volt kedvem folytatni a beszélgetést, így inkább visszafordultam a fal felé, és visszaaludtam.




*Szandi szemszöge*

Mindenki teljesen kómás volt így reggelről, jobban mondva így délután. Borzasztó éjszakánk volt. Mindenkinek be volt dagadva a szeme a sírástól, tényleg úgy néztük ki mint a mosott szar.

- Csináljak reggelit? - kérdeztem.

- Ez kérdés??? - Niall ugrott fel a kanapéról. Nem tudom, hogy volt képes elaludni azon a kényelmetlen deszkán.

Szétnéztem a konyhaszekrényben, a hűtőben, a spájzban, még a hűtőládát is megnéztem, de sehol nem találtam semmi használható kaját.

- Niall, többet nem jöhetsz be egyedül a konyhába! - ordítottam neki, éppen kiment a mosdóba.

- Okéééééé! - hallottam a hangján, hogy nevetett.

- Oké, srácok, akkor elmegyek bevásárolni. Majd jövök. - adtam Zaynnek egy puszit, majd elindultam.

Odakint hétágra sütött a nap, közben meg a házban majd megfagytunk. Utáltam az ilyen időt.

Sétáltam pár percet, majd elértem a legközelebbi boltba. Fogalmam sem volt, mit akarok venni, így hát járkáltam a sorok között, és minden értelmesnek látszó dologból pakoltam a kosaramba. Csak tudnám hogy fogom hazavinni ezeket... Ezen gondolkoztam, amikor megakadt a szemem az újságokon, pontosabban az egyik újságon.

Caroline volt a címlapon.

33. fejezet

Caroline ott feküdt a földön, és a hasát fogta. Liam rángatott el tőle, majd a nagy kiabálásra néhány orvos jelent meg a folyosón. Felsegítették Caroline-t, hoztak neki egy ágyat, ráfektették, és betolták az egyik kórterembe. Úgy láttam, hogy vérzett. Nem érdekelt.

Kiadtam magamból a felesleget. Észre se vettem, de közben engemis egy ágyra fektettek, és az utolsó amire melékszem egy tű szúrása volt a bal karomon.

*Lizz szemszöge*

Enci teljsen bepörgött, rendesen megijedtem tőle. Nem bántam mondjuk amit tett, egyáltalán nem sajnáltam Caroline-t. A pici babát talán egy kicsit. Enci gyorsan lehiggadt a nyugtatóktól, Liam végig ott ült mellette, nekem meg a szívem szakadt meg. Aranyosak voltak együtt, de fájt a szívem Liamért.

Néztem Encit ahogy békésen feküdt az ágyon, közbe Louis jött oda hozzám.

- Minden rendben? - kérdezte hatalmas kék szemeivel.

- Igen, persze.

- Legalább ne hazudj. Vagyunk már annyira jóban, hogy elmondd, ha valami bánt.

- De tényleg jól vagyok, csak sok már nekem ez a mai nap.

- Igen, nekemis. Haza kellene mennünk, de nem akarom itthagyni őket.. - alig észrevehetően Harry és Fanni kórterme felé mutatott, nekem meg összeszorult a gyomrom. Én itt siránkozok Liamért, közben ők ketten meg életveszélyben vannak, még mindig. Igaz, pár óra alatt alig javulhat az állapotuk.

- Srácok, nem akarok hazamenni, de nem lehetünk itt egész éjszaka. Holnap, vagyis ma interjúnk lesz. - Zayn szinte suttogva mondta ezt, nem akart tapintatlannak tűnni.

- Semmi kedvem interjúzni. - mondta Niall. Egész idáig csendben vigasztalta Rékát a sarokban. Szegény, teljesen kikészült.

- Nekem sincs. - Liam jött ki a szobából. - Mondjuk le az interjút. Így legalább kevés esélyünk van rá, hogy nem derül ki Harry állapota.

- Nem lehet, rögtön szaglászni kezdenének. Minden részletet kiderítenének a balesetről. Valamit tennünk kell.

A fiúk tanácskoztak, mi pedig a csajokkal kimentünk levegőzni.

*Lina szemszöge*

Utáltam a kórházakat, és azokat a jellegzetes kórházi szagokat, így megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. Először láttam Rékát cigizni, meglepő látvány volt. Bár ebben a helyzetben nem csodálkoztam rajta.

- Ránk jár a rúd. - Bella törte meg a csendet.

- Nem így terveztem ez az utat. - folytatta Lizz.

- Csajok, semmi gáz. Harry felépül a koncertig, ott fogunk tombolni az első sorban Fannival, utána szépen hazautazunk, és tartjuk velük a kapcsolatot. Ilyen egyszerű.

- Szeretem, hogy ilyen optimista vagy! - Szandi megölelte Rékát, amiből aztáne gy hatalmas csajos ölelés lett.

Közben a távolban egy ismertelen ismerős jelent meg. Cody volt az, Fanni új barátja.

- Sziasztok lányok. - köszönt illedelmesen, mintha ismerne minket.

- Sziiaa, Cody. - Réka arcán látszott a meglepettség.

- Ti meg mit kerestek itt? - ezt komolyan kérdezte?

- Hogy-hogy mit? Hát nem Fannihoz jöttél?

- Fannihoz? Neeem, a nagymamámhoz, nem rég műtötték.

- Hajnali 5 óra van, és te most látogatod a mamádat?

- Csak ilyenkor tudok jönni, meg ő ilyenkor szereti ha látogatják. - rendesen kivágta magát. - Apropó, Fanni? Mi az hogy Fannihoz jöttem? Fanni itt van bent?

Miután elmeséltük neki a történetet, 3-an fogtuk meg, nehogy összeessen. Azonnal berohant a kórházba mi meg utána. Furcsa volt, de tudta, hogy merre kell mennie. A folyosón a fiúk még mindig beszélgettek, szerintem tanácstalanok voltak. Mindannyian riadtan néztek ránk, meg Codyra amikor megláttak minket.

- Ki ez a srác? - Louis nem volt valami kedves.

- Ő Cody, Fanni barátja. - válaszoltam.

Nem tudom miért, de Louis első perctől nem kedvelte Codyt. Ellenben velem. Tetszett, hogy pár óra beszélgetés után már így érdkelődött Fanni iránt. De Fanninak ott van Harry... Gondolatmenetemből az orvosok zökkentettek ki, ahogy rohantak be Fanni kórtermébe...

32. fejezet

Már legalább 3 órája ültünk a folyosón, amikor végre megjelent egy nővér, de mint kiderült, ő a vesebeteg pácienséhez tartott.

Ekkor jelent meg egy orvos, a műtőből jött ki. Utána jött 2 nővér, és a következő jelenetet jobb lett volna ha nem is látom. Fanni ott feküdt az ágyon, feje bekötve, arcán sebtapaszok, és vágások. Bal lába be volt gipszelve. Bal keze is. Rémisztő látvány volt. De Harry talán még rosszabbul festett. Feje neki is be volt kötve, azzal a különbséggel, hogy neki csak a szeme látszódott ki a kötés alól. Nyakán merevítő volt, jobb keze és bal lába neki is gipszben volt. Könnybe lábadt a szemem. De a többiek sem bírták ki sírás nélkül.

- Doktor úr, hogy van Harry és Fanni? - Liam volt a legnyugodtabb, már amennyire ilyenkor nyugodt lehet az ember.

- A fiúnak 2 nyaki csigolyája, keze és lába eltört, súlyos agyrázkódása van. A lány valamivel jobban járt. Neki is agyrázkódása van, a keze szilánkosra tört, a lábcsontja csak megrepedt.

- És mit gondol, rendbe jönnek?

- A lány biztosan, de a fiúnak kevesebb az esélye. De megteszünk minden tőlünk telhetőt.

- Azt remélem is. - majd Liam otthagyta az orvost és odajött hozzánk.

Szemében néhány könnycsepp csillogott. Hihetetlenül édes volt, de ha arra godnoltam, hogy miért sír, rám is rám jött a sírás. A legjobb barátnőm életveszélyben van. Beleremegtem.

- Ne aggódj, életem. - Liam karja a derekamra vándorolt. Jólesett az érintése.

Közben Zayn és Szandi tértek vissza, már legalább a negyedik kávéjukat itták meg, és Zayn a hatodik cigijét szívta el 3 óra alatt. Mindenki tényleg rohadtul ideges volt.

Feszülten ültünk a folyosón, semmi mást nem lehetett hallani, csak egymás szuszogását. Ekkor lépteket hallottunk a lépcső felől. Egy ismerős arcot láttunk meg.

- Caroline, te mit keresel itt? - Louis szeme szikrázott, de nem a könnyektől. Keze ökölbe szorult, teste megfeszült.

- Talán nem látogathatom meg a gyerekem apját, aki életveszélyben van?

Honnan a bánatból tudta meg, hogy mi történt? Remélem, nem a sajtó derítette ki, mert akkor...

- A gyereked apja? A gyereked apja? A gyereked apja egy gyerek! Tudod te milyen kötvetkezményekkel jár egy kiskorú megrontása? Főleg ha egy olyan személyről van szó, mint Harry! - Lizz volt közülünk a legokosabb, mindig jól bánt a szavakkal, és mindig igaza is volt.

- Harry már felnőtt, ha jól tudom.. május van, ő februárban lett 18... - Caroline látszólag élvezte, hogy idegesíthet minket. Már mindenki a feje tetejéig volt ezzel a szőke picsával.

- De mivel te már 5 hónapos terhes vagy, így amikor megfogant az a gyerek, akkor ő még 17 volt.. ugyebár? - Szandi sem bírta már tovább, muszáj volt belekötnie.

- Nem hagyhatnánk abba? Kit érdekel mikor fogant a gyerek? Úgysem fogja senki elhinni, hogy Harryé. - Liam volt a másik, aki még ilyen helyzetekben is nyugodt tudott maradni.

- Senki nem fogja megtudni? Abban ne legyetek olyan biztosak, fiúkák! - Caroline tényleg remekül szórakozott. Én már kevésbé. Odaléptem hozzá, és felpofoztam, majd miután a hasa miatt nem bírta tartani magát a földre esett, én pedig nem tudom hányszor, de belérúgtam...