28. fejezet

Mindenről részletesen beszámoltam Encinek. Harryről, az esti találkánkról, meg a Cody-s balesetről is. Baleset. Életemben nem örültem még ennyire egy balesetnek.

- Szóval, akkor most, levezetem. Este találkozol Harryvel, és a nap végére valószínűleg egy pár lesztek, de közben odavagy ezért az angol srácért, akit először láttál.

- Láttad te ezt az angol srácot?

- Igen, láttam, mindegy. Egyet kérek: ne játsz Harryvel. Úgylátszik, te nem tudod mennyire oda van érted.

Ezek a szavak késként szúrták a mellkasomat. Jesszusom, milyen közhelyekkel beszélek.

- Nem fogok, attól fontosabb nekem Harry. - pár másopercbe beletelt, mire felfogtam hogy mit is mondtam. - Oké, együnk. Éhen halok!

Odamentem a konyhaaszatlhoz, mire egy cetlit találtam a szatyrok mellett.

"Call me maybe xx" másik oldalán a papírnak meg a szám.

- Enci, kié ez a cetli?

- te tényleg ennyire sügér vagy, vagy csak tetteted? Cody hagyta itt, tetszel neki, aranyom.

- Ja. Óóóóóóh, az.. jajj.

- Nem erről papolok neked már fél órája? Mennyit aludtál, amúgy?

- Sokat, de nem jól! Haggyál.

Elkezdtem csinálni a kaját, közben nyílt az ajtó. Réka, Lizz, Lina és Szandi értek haza, elég érdekes ábrázattal.

- Látom, jó estétek volt! Haha! - élveztem, hogy kigúnyolhatom őket.

- Fogd. Be!

- Oké, hehe. Kértek valamit enni, vagy inni? Közben beszámolhatnátok az estéről.

- Kaját, innivalót, mindent. Nem látod, mennyire szét vagyunk esve?! - Szandi látszólag fel volt háborodva, én mégis viccesnek találtam. Tényleg vicces, ha egyedül te nem vagy másnapos.

- Oké, oké, csinálom. Közben beszéljetek.

- Hát, üvegeztünk, ittunk, röhögtünk, ittunk, énekeltünk, ittunk, ugráltunk, ittunk, hánytunk, ittunk, vetlőztünk, ittunk, jól éreztük magunkat, ittunk. Mondtam már, hogy ittunk is?

- Réka, gondolom te mást is csináltál.

- Fogd. Be! Igen csináltam. Niall nagyon jó az ágyban, ha érdekel.

- Érdekelt, köszi. Kész a rántotta. Gyertek.

Asztalhoz ültek, közben folytatták a beszámolót. Megtudtam, hogy Harry volt a legrészegebb az éjjel, és hogy ez a szerelmi bánatának tudható be állítólag.

- De ma estére már nem lesz szerelmi bánata... - tudtam, hogy Enci nem fogja tartani a száját, nem mintha el akarnám titkolni a lányok elől.

- Köszi.

- Miről maradtunk le?

- Harry találkozni akart ma Fannival, Fanni meg belement. Hétkor a parkban.

- Köszi.

- Fanni, ne kínozd már szegény gyereket. Ő is ugyanolyan szerelmes beléd, mint te belé. Miért nem jöttök össze?

- Csjaok, én nem akarom azt a felhajtást, amit a fiúk barátnői kapnak. Én nem akarom ugyanazt átélni.

- Ha szereted, akkor ezzel megbírkózol.

- Oké, igazatok van, megyek készülődni.

- Hagy segítsüüüüüüüüüüüünk! - mondták egyszerre, de én már eltűntem a lépcsőn.

Lezuhanyoztam, hajatmostam, kisminkeltem magam, felcsatoltam a hajam, felvettem egy csőfarmert, meg egy kockás inget, a lábamra meg egy topogót.

Lent a lányok nyugodtan bezsélgettek. Örömmel láttam, hogy Lizz és Enci egymás mellett ültek, és beszélgettek. Reméltem, hogy egy fiú nem fog közéjük állni.

Nem akartam hogy traktáljanak, ezért kiosontam az ajtón. Nem tudtam merre van a park, ezért az első járókelőt megkérdeztem. Remek útbaigazítást kaptam, 5 perc alatt odaértem.

Vártam már legalább 10 perce, Harry még midnig nem volt sehol. Néztem a park közepén lévő kis tavat, mire kezeket éreztem a derekamon, még a szempillám is beleremegett az érintésbe.

- Nagyon reméltem, hogy eljössz. - súgta a fülembe ellenállhatatlan hangjával.