26. fejezet

*Fanni szemszöge*

A lányok már jó régen átmentek a fiúkhoz, én meg kanapén ültem, egy vödör fagyit megettem már, és néztem Az utolsó dalt. Pont az a rész volt, amikor az apja meghal Ronnienak. Sírtam, gondolom nem kell mondanom.

Abban a pillantban hallottam hogy nyílik az ajtó. Megijedtem, nem vártam senkit. Enci rontott be rajta, szeméből potyogtak a könnyek. Gondoltam, mi lehetett a baj.

- Oké, szivem, nyugodj meg, és meséld el mi történt! - próbáltam őt nyugtatgatni, miközben leültettem egy székre.

- Oké, megnyugszom, túlélem, nem lesz semmi gáz. - mélyen vette a levegőt. - Na szóval, az van, hogy Lizz megcsókolta Liamet.

Valami ilyesmire számítottam. - És hogy érzel most velük kapcsolatban?

- Csalódott vagyok. Nem azért mert megörtént, tudom hogy Liam kedveli Lizzt, hanem mert fáj a tudat, hogy én nem voltam neki elég. De majd túlleszek rajta. - ekkor már légzése visszaállt a normális tempóra, már nem is sírt. Felült mellém a kanapéra, és együtt néztük a Csak szexre kelleszt.

Valószínűleg elaludtunk a kanapén, mert amikor reggel felébredtünk egymás nyakában már hétágra sütött a nap. Kimásztam Enci mellől, és készíteni akartam valami reggelit, azonban semmi felhasználható dolog nem volt otthon. Gyorsan felöltöztem, gondoltam elmegyek bevásárolni. Kivettem a perselyünkből egy kis pénzt, és elindultam.

Lassan Harryék házához értem. Nem lehet akkor pechem hogy összefutok vele. - csak ez járt a fejemben. De amilyen szerencsétlen vagyok...

- Szia. Hát téged is látni? - Harry köszönt, vagyis inkább ordított oda nekem.

- Igen, még élek. - próbáltam lazának tűnni, de valószínűleg nem jött össze.

- Figyelj, Fanni - már rosszul keződik - beszélünk kellene.

- Harry, nincs miről beszélnünk. Barátok vagyunk, oké? Vagy, inkább azok se.

- Igen, pont ez a baj. Nem csak barátkozni akarok veled, és ezt te is tudod.

- Igen tudom, de egyikünknek se lenne jó ha több lenne köztünk, mint...

- Kérlek, találkozzunk este a parkban.

Itt van park?

- Jólvan, legyen. 7 körül ott leszek.

Azzal otthagytam őt, és próbáltam a bevásárlásra koncentrálni végre már, de sehogysem sikerült.