25. fejezet

*Enci szemszöge*

Réka és Niall már 2 órája eltűntek. Titkon mindenki gondolta, hogy mit csinálnak fent, de senki nem mondta ki nyíltan. Félóra után meguntuk a felelszvagymersz-et, áttértünk a vetkőzős pókerre. Mivel nem tudtam pókerezni, hát, mondjuk úgy, jól rábasztam.

3kört elveszítettem, a negyedik kör végére ott ültem egy szál melltartóban és bugyiban. A fiúk látszólag élvezték, főleg Liam.

Már mindenki segg részeg volt, járni alig bírtunk. Ekkor találta ki valamelyik épeszű énekes, hogy játszunk még valamit. Hosszas vita után az üvegezés mellett döntöttünk, miután a fiúk elmagyarázták nekünk, hogy az teljesen másmilyen, mint a felelszvagymersz. Nem vitatkoztunk, nem volt érdemes.

Liam pörgetett, Harryn volt a sor.

- Felelsz vagy mersz Harold? - erre a szóra összeráncolta a szemöldökét. Vicces volt.

- Felelek, Enikő!

- Jólvan, Harold, akkor válaszolj: mikor vesztetted el a szüzességed?

Harry kicsit hezitált. Érthető, totálisan részeg volt. - Azt hiszem, 14 évesen. De, elhiszitek ha azt mondom hogy nem tudom?

- Igen, elhisszük. - mindenki nevetett, még Harry is. Iszonyat aranyos volt részegen.

Harry pörgetett, és szerencsétlenségére újra ő következett.

- Rád jár a rúd, Harold. Felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Lizz.

- Felelek, mivel jelen állapotban nem bírnék fellállni sem...

- Oké, akkor válaszolj - gonosz dolog jutott az eszembe, de muszáj voltam rákérdezni. Részeg ember mindig igazat mond... - mi volt a bajod, amikor Fanni megütött téged a kertben?

- Nem biztos, hogy tudnotok kéne róla... - tényleg nem akarta elmondani.

- Harry, egy bandában vagyunk, ami veled kapcsolatos, az velünk is. Ki vele!

- Oké, oké... hát.. az van... hogy... Caroline terhes tőlem.

Éppen ittam a narancslevemet, mire sikerült az összeset szegény Liamre köpnöm. Lou elejtette a poharát, Zayn meg hátraesett a székkel.

- HOGY MIT MONDTÁL HAROLD EDWARD STYLES? - soha sem láttam még ilyen dühösnek Liamet.

- Oké, nekem kell egy kis levegő... - mondta Lizz, mire kiment a hátsó kertbe.

- Igen, nekem is. - ment utána Liam.

Szegény Harry nem tudta, mit tegyen szégyenében, odamentem hozzá.

- Szóval ezért voltál olyan zaklatott akkor délelőtt?

- Igen.. ezért beszéltem Fannival is úgy, ahogy.

- Értem. Ne aggódj, minden rendbe jön!

- Nem fog. Ha Caroline-t sikerül is meggyőzni az abortuszról, Fannit akkor sem kapom vissza.

- Öööö, ja igen.. hanyadik hónapban is van?

- Második.

Oké, lesokkolódtam. Harrynek volt még kb. 3 hete meggyőzni azt a sárkányt.

- Megoldjuk, ne aggódj! És ha egy kicsit is bízol bennem, akkor elhiszed, hogy Fanni odáig van érted, csak buta, és azt hiszi hogy így jobb nektek. De rá fog jönni hogy nem, és akkor...

Felcsillant a szeme. Meg tudtam volna zabálni.

Liam jött be a szobába. Észre se vettem, de közben mindenki eltűnt.

- Harry, holnap beszélünk. Most felmegyek a szobámba, és lefekszem. Jóéjszakát, vagy valami hasonló.

Harry bejelentése buligyilkos volt. Mindneki elment aludni. Úgy döntöttem, megkockáztatom, hogy bekopogok Liamhez.

- Bejöhetek? - reménykedtem a válaszban..

- Igen. Gyere.

Benyitottam, és azt hittem, elájulok. A szobábam sötét volt, egyedül a gyertyák adtak egy kis fényt. Az ágyon rózsaszirmok voltak szétdobálva. Liam ott ült.

- Reméltem, hogy utánam jössz. - kacsintott.

Köpni-nyelni nem tudtam.

- Hát ezt meg mire véljem? - ekkor már ott álltam előtte, mire ő is felállt, és megcsókolt. Nem ez volt az első csókunk, mégis jobban beleborzongtam, mint eddig bármelyikbe. Óvatosan felkapott az ölébe, a falhoz nyomott, és úgy folytattuk ajkaink csatáját. Inenntől kezdve nem volt kérdéses, szerelmes voltam Liambe.

- Figyelj, Enci, mondanom kell valamit. Őszinte akarok lenni veled, nem akaorm hogy azt hidd hogy csak kihasznállak.

Oké, megijedtem.

- Az előbb, amikor kimentem a hátsó kertbe...

Eddig jó.

- ... ott volt Lizz. Elszívott egy szál cigit...

- szóval Liam is cigizett. Oké, nem nagy dolog.

- ... közben észre se vettem, de túl közel kerültünk egymáshoz, és megcsókolt.

A rózsaszín felhő elpárolgott, a gyertyák eddig romantikusnak tűnő fénye égette a szememet. Ja nem, azok a könnyek voltak.

- Nagyon sajnálom. Tudod, hogy ittam, nem kellett volna. Megbántam, kérlek, ne haragudj!

Nem értettem pontosan, hogy mit mond, csak azt vettem észre, hogy elindultam kifelé a szobájából, le a lépcsőn, és hazafelé vettem az irányt. Sírtam, zokogtam, záporoztak a könnyeim. Csaltak már meg, nem nagy dolog - próbáltam nyugtatgatni magam. Alig vártam, hogy otthon mindent elmesélhessek Fanninak.

Azt hittem életem legszebb éjszakája lesz, azt hittem Harry bejelentése volt a buligyilkos, de Liamnek sikerült túlszárnyalnia még a terhes Caroline-sztorit is...