23. fejezet

Úton hazafelé mindenki csendben volt a buszon. Szólt a rádió. Azt hittem, csak szórakoznak velünk, amikor bejátszották a What Makes You Beautifult. Azt hittem, az agyam eldobom. 

Amikor hazaértünk a házba, akkor tudatosult bennünk, hogy úgy élünk, mint a disznók. Mindenhol kaja, és szemét volt a házban. Azonnal elkezdtünk takarítani, mire valakik kopogtak. Mertem remélni, hogy nem azok, akikre gondolok.

Sajnos jól gondoltam.

- Helloooooo, mindenki. - üvöltötte Lou. Oké, a 4 fiúval megvagyok, csak könyörgöm Harry ne jöjjön...

- Harry otthon maradt, és zenét hallgat. Nyugi - mintha a fejemben olvasott volna Liam.

Ez sem volt valami megnyugtató, tekintve hogy Harry csak akkor hallgat zenét, egyedül, magában, amikor szomorú. Nem éreztem magam jobban.

- Figyeljetek, csajok, nem akartok este átjönni? Tarthatnánk egy kisebb házibulit.

- Nem elsz egy kicsit sok a buliból? Különben is, Simon nem örül, ha velünk vagytok. - mondta Lizz.

- Lehet, hogy nem örül, d eha mi veletek akarunk lenni, akkor sokat nem tehet. - válaszolta Zayn.

Ebben igaza volt. Bár én cseppet sem vágytam most bulizásra, gyorsan ki is mentettem magam.

- Rám ma ne számítsatok. Nincs kedvem.. öm.. bulizni.

- Igen, azt mindjárt gondoltuk. - Lou hangjából sütött a harag. Nem értem miért, így legalább visszakapta Harryt...

Azzal a többiek elmentek vásárolni estére. Én maradtam, tovább takarítottam.

2 óra múlva vissza is jött a kis csapat, és meglepődve látták, hogy a ház teljesen tiszta volt.

- Hűha, máskor is lehetnél szerelmi bánatos. - Enci viccenk szánta, én mégis kiakadtam. Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Harrysen cselkedtem, bekapcsoltam a zenét a telefonom, és ha minden igaz.. elaludtam.