33. fejezet

Caroline ott feküdt a földön, és a hasát fogta. Liam rángatott el tőle, majd a nagy kiabálásra néhány orvos jelent meg a folyosón. Felsegítették Caroline-t, hoztak neki egy ágyat, ráfektették, és betolták az egyik kórterembe. Úgy láttam, hogy vérzett. Nem érdekelt.

Kiadtam magamból a felesleget. Észre se vettem, de közben engemis egy ágyra fektettek, és az utolsó amire melékszem egy tű szúrása volt a bal karomon.

*Lizz szemszöge*

Enci teljsen bepörgött, rendesen megijedtem tőle. Nem bántam mondjuk amit tett, egyáltalán nem sajnáltam Caroline-t. A pici babát talán egy kicsit. Enci gyorsan lehiggadt a nyugtatóktól, Liam végig ott ült mellette, nekem meg a szívem szakadt meg. Aranyosak voltak együtt, de fájt a szívem Liamért.

Néztem Encit ahogy békésen feküdt az ágyon, közbe Louis jött oda hozzám.

- Minden rendben? - kérdezte hatalmas kék szemeivel.

- Igen, persze.

- Legalább ne hazudj. Vagyunk már annyira jóban, hogy elmondd, ha valami bánt.

- De tényleg jól vagyok, csak sok már nekem ez a mai nap.

- Igen, nekemis. Haza kellene mennünk, de nem akarom itthagyni őket.. - alig észrevehetően Harry és Fanni kórterme felé mutatott, nekem meg összeszorult a gyomrom. Én itt siránkozok Liamért, közben ők ketten meg életveszélyben vannak, még mindig. Igaz, pár óra alatt alig javulhat az állapotuk.

- Srácok, nem akarok hazamenni, de nem lehetünk itt egész éjszaka. Holnap, vagyis ma interjúnk lesz. - Zayn szinte suttogva mondta ezt, nem akart tapintatlannak tűnni.

- Semmi kedvem interjúzni. - mondta Niall. Egész idáig csendben vigasztalta Rékát a sarokban. Szegény, teljesen kikészült.

- Nekem sincs. - Liam jött ki a szobából. - Mondjuk le az interjút. Így legalább kevés esélyünk van rá, hogy nem derül ki Harry állapota.

- Nem lehet, rögtön szaglászni kezdenének. Minden részletet kiderítenének a balesetről. Valamit tennünk kell.

A fiúk tanácskoztak, mi pedig a csajokkal kimentünk levegőzni.

*Lina szemszöge*

Utáltam a kórházakat, és azokat a jellegzetes kórházi szagokat, így megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. Először láttam Rékát cigizni, meglepő látvány volt. Bár ebben a helyzetben nem csodálkoztam rajta.

- Ránk jár a rúd. - Bella törte meg a csendet.

- Nem így terveztem ez az utat. - folytatta Lizz.

- Csajok, semmi gáz. Harry felépül a koncertig, ott fogunk tombolni az első sorban Fannival, utána szépen hazautazunk, és tartjuk velük a kapcsolatot. Ilyen egyszerű.

- Szeretem, hogy ilyen optimista vagy! - Szandi megölelte Rékát, amiből aztáne gy hatalmas csajos ölelés lett.

Közben a távolban egy ismertelen ismerős jelent meg. Cody volt az, Fanni új barátja.

- Sziasztok lányok. - köszönt illedelmesen, mintha ismerne minket.

- Sziiaa, Cody. - Réka arcán látszott a meglepettség.

- Ti meg mit kerestek itt? - ezt komolyan kérdezte?

- Hogy-hogy mit? Hát nem Fannihoz jöttél?

- Fannihoz? Neeem, a nagymamámhoz, nem rég műtötték.

- Hajnali 5 óra van, és te most látogatod a mamádat?

- Csak ilyenkor tudok jönni, meg ő ilyenkor szereti ha látogatják. - rendesen kivágta magát. - Apropó, Fanni? Mi az hogy Fannihoz jöttem? Fanni itt van bent?

Miután elmeséltük neki a történetet, 3-an fogtuk meg, nehogy összeessen. Azonnal berohant a kórházba mi meg utána. Furcsa volt, de tudta, hogy merre kell mennie. A folyosón a fiúk még mindig beszélgettek, szerintem tanácstalanok voltak. Mindannyian riadtan néztek ránk, meg Codyra amikor megláttak minket.

- Ki ez a srác? - Louis nem volt valami kedves.

- Ő Cody, Fanni barátja. - válaszoltam.

Nem tudom miért, de Louis első perctől nem kedvelte Codyt. Ellenben velem. Tetszett, hogy pár óra beszélgetés után már így érdkelődött Fanni iránt. De Fanninak ott van Harry... Gondolatmenetemből az orvosok zökkentettek ki, ahogy rohantak be Fanni kórtermébe...