34. fejezet

*Enci szemszöge*

Nem emlékeztem rá, hogyan kerültem haza, de az ágyamban ébredtem. Liam ült mellettem egy széken.

- Jó reggelt. Vagyis... hány óra van?

- Teljesen lényegtelen, de egyébként délután 3. - a hangja és az arca is nagyon morcos volt.

- Mi a baj? Mit tettem...? - próbáltam kideríteni, mi baja van, mert tényleg fogalmam sem volt.

- Nem emlékszel semmire? Tényleg semmire? - az arca ugyan olyan maradt- semmilyen.

Amikor ezt kimondta, kezdtek előjönni az emlékek. A telefonhívás, a kórház, Fanni és Harry balesete, a hosszú várakozás, és... Caroline.

- Mi van Caroline-nal? kérdeztem, mire rájöttem, hogy mire gondol.

- Elvesztette a babát. - ha jól láttam, egy kis mosoly húzódott a szájára. - Rettentően kiborult.

- Nem érdekel. Láttad, hogy mit csinált, emlékszel rá. Felhúzott, de nagyon.

- Megöltél egy babát, Enikő. - Enikőnek hívott, az már régen rossz. Így ahogy kimondta hogy "megöltem", már jobban átéreztem a helyzetet.

- A babát sajnálom, őt nem. Pont. - nem volt kedvem folytatni a beszélgetést, így inkább visszafordultam a fal felé, és visszaaludtam.




*Szandi szemszöge*

Mindenki teljesen kómás volt így reggelről, jobban mondva így délután. Borzasztó éjszakánk volt. Mindenkinek be volt dagadva a szeme a sírástól, tényleg úgy néztük ki mint a mosott szar.

- Csináljak reggelit? - kérdeztem.

- Ez kérdés??? - Niall ugrott fel a kanapéról. Nem tudom, hogy volt képes elaludni azon a kényelmetlen deszkán.

Szétnéztem a konyhaszekrényben, a hűtőben, a spájzban, még a hűtőládát is megnéztem, de sehol nem találtam semmi használható kaját.

- Niall, többet nem jöhetsz be egyedül a konyhába! - ordítottam neki, éppen kiment a mosdóba.

- Okéééééé! - hallottam a hangján, hogy nevetett.

- Oké, srácok, akkor elmegyek bevásárolni. Majd jövök. - adtam Zaynnek egy puszit, majd elindultam.

Odakint hétágra sütött a nap, közben meg a házban majd megfagytunk. Utáltam az ilyen időt.

Sétáltam pár percet, majd elértem a legközelebbi boltba. Fogalmam sem volt, mit akarok venni, így hát járkáltam a sorok között, és minden értelmesnek látszó dologból pakoltam a kosaramba. Csak tudnám hogy fogom hazavinni ezeket... Ezen gondolkoztam, amikor megakadt a szemem az újságokon, pontosabban az egyik újságon.

Caroline volt a címlapon.

6 megjegyzés: